Mezőkövesdi szegény parasztcsalád gyermekeként, istenáldotta tehetsége és szorgalma már az elemi iskolában és a helyi gimnáziumban is megnyilvánul. Az érettségit követően Budapesten, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola festő szakán szerez diplomát, majd csaknem hat évtizeden át tartó, áldozatos munkával — missziót teljesítve — páratlan templomfestői életművet hoz létre, évszázadokig maradandó értékeket teremtve hazánkban.

290 (kettőszázkilencven!) körül van azon templomok, kápolnák száma, melyeket freskói, oltárképei, stáció-sorozatai, nagyböjti leplei, lobogói ékesítenek.

Főművének tekinthetők a mezőkövesdi Szent László templom falfestményei, valamint az egri Bazilika freskói és stáció-képei.

Tekintettel arra, hogy Takács István alkotói hagyatékának egy jelentős része Budapesten, a II. világháború pusztításai során megsemmisült — sajnos, szinte a teljes ismeretlenségből kell kiemelni (és a látogatókkal újra meg újra felfedeztetni) ezt a csaknem elfeledett életművet.

„Hitvalló jelleme, templomfestői múltja miatt”/!/ a vallásellenes művészetpolitika évtizedeken át próbálta érdemeit elvitatni, hamis színben feltüntetni, lejáratni és kizárni őt a művészeti életből: letagadva sokrétű munkásságának eredményeit, egykori sikereit. De Ő töretlen hittel alkotott tovább, élete végéig, rendeletlenül! Szülőföldje népéhez, magyarságához, hitéhez mindvégig hű maradt. Igazi, örök értékek hirdetője volt, — jelenkorunk válságokkal teli világában — meghatározó példaként tekinthetünk művészi, emberi helytállására. Ihletett műalkotásai bizonyítják elkötelezettségét, tiszta lelkületét, alkotói géniuszát.

A gyűjteményes tárlat tizenkét termében (a felújított épület mindkét szintjén) több mint 250 alkotás látható: tájképek, csodálatos portrék, csendéletek, munkaábrázolások, életképek, egyházművészeti kompozíciók és a monumentális műveket megidéző színvázlatok.

A freskófestés technikai részleteinek, a különböző alkotói fázisoknak a teljes körű bemutatásával, a művészi alkotómunka folyamatának legnagyobb próbatételei, kihívásai is felidézhetők: látva az emberi küzdőképesség (hihetetlennek tűnő) bizonyságait, — erkölcsi, szellemi csúcsteljesítményként —áhítatot sugalló, lenyűgöző példázatait, a legkisebb vázlatoktól a 3 vagy 5 méteres kartonrajzokig.

Az életmű másik meghatározó vonulatát jelentik a matyó nép életét megörökítő, csodálatos alkotásai. Mivel gyermekkorától ebben a környezetben nőtt fel, így küldetésévé vált a parasztság életének hiteles bemutatása is. Láthatjuk a szűkebb és tágabb Haza, a Szülőföld szépséges tájait, a jellegzetes munkaábrázolásokat. A MATYÓK FESTŐJEKÉNT — kiemelkedő szerepet vállalt a népművészeti kincs továbbörökítésében, megújításában, a hagyományok megőrzésében. Hazaszeretetét, szülőföldjéhez való kötődését, ragaszkodását bizonyítják grafikai munkái, az iparművészeti alkotásokhoz készült forma- és látványtervezései, a motívum-feldolgozások, népművészeti jelkép-variációk és a korabeli divattervek. Az 1920-as, ’30-as években készült, felbecsülhetetlen értékű, eredeti népművészeti formák, stílusos színvázlatok gazdag anyagának bemutatása napjainkban is mindenki számára bizonyíthatja: nemzeti értékeink, kulturális örökségünk, népművészetünk mindenkor átmenthető, éltethető, továbbadható, közös kincsünk.

A népművészeti anyaghoz — csodálatos, életszerű hatást keltve —illeszkednek a /népviseletek pompázatos színgazdagságát lenyűgöző részletességgel ábrázoló/ MAGYAR ÉLETKÉPEK sorozatának alkotásai. A leghitelesebb módon idézik meg hagyományainkat, népművészeti örökségünk formavilágát, jelképeit.

Szerteágazó alkotói munkássága tehát nem csupán képző- és iparművészeti vonatkozásban páratlan, hanem néprajzi, helytörténeti, népművészeti szempontból is: rendkívül jelentős!

Az élő és éltető hagyományok, különleges értékeink — lélekemelő művészeti élményként — fellelhetők az egyre gazdagabb anyagot bemutató, folyamatosan megújuló Takács István Gyűjteményben.